Forradalmár vagyok

Forradalmár vagyok

Einar Nerman svéd grafikus 1916-os plakátján megjelenő légies női alak az Anna-bál új arculatának egyik fő motívuma. Egy lány, aki levetkőzve a gyermekkor ártatlanságát átadja magát az új hatalmának, nőiségének. A princípium születésének pillanata. Az art deco jegyében újrafogalmazott bálról beszélgettünk Zoób Katival.
- Az art deco egy különleges művészeti irányzat, amely felfrissítette a tradíciót. Ha visszatekintünk a modernizmus születésének történelmi környezetére, látjuk, hogy az iparosodás, a városiasodás és a modern ember megszületése új művészeti irányzatokat hozott létre. Azokat a tárgyakat, amiket korábban kézzel, egyedileg készítettek, elkezdték ipari mennyiségben gyártani. Egyszerűsítettek, de közben egyúttal letisztultak a formák és a gondolatok. Számomra az art deco a modern ember önkifejezési módja. Jó példa rá, hogy a funkció és a forma, illetve a tartalom és a külső üzenet egysége, könnyedén megfogalmazható. A külcsín és a belbecs, amiről olyan sokat szoktunk beszélni, hogy nemcsak jól kell kinézni egy lánynak, de legalább olyan fontosak a belső értékei is, számomra az art deco révén vált nyilvánvalóvá.
Mi nekünk a reformkor
- Balatonfüred reformkori múltja egy erős embléma, ami a bál esetében is egy tiszteletet érdemlő, de egyben nehéz tradíciót jelent. Magam is nagyon erősen építkezem a múltra, fontosnak tartom a hagyományt, a reformkort is. Ugyanakkor a reformkor üzenete nekem mégiscsak maga a reform, az új, a friss eszme. Ha ennek jegyében fogalmazunk meg új gondolatokat, akkor nem szakadunk el a hagyománytól, de elkerüljük a múltbetekintős, merengős archaizálást. Az volt a célom, hogy a bál szólítsa meg a fiatalokat, legyen nyitottabb, könnyedebb, persze megőrizve eleganciáját. A hagyományt a napjaink életerejévé tenni – ez az igazi reform.
A hangulatokról, kortalan eleganciáról
- Több színházi munkám is van, jelmezeket tervezek színdarabokhoz, ezekre rengeteget készülök. A bemutatóimnak is mindig van valamilyen sztorija, dramaturgiája, amihez keresem a megfelelő hangulatokat, inspirációkat. Tipográfia, szobrászat, grafika, minden érdekel. Három éve találtam rá Nerman plakátjára, amikor az első füredi bemutatómra készültem. Nerman az ifjúsági irodalmi illusztrációiról ismert igazán, ez a grafikája is a gyermekkorból kinőtt lány erejét ábrázolja lehengerlő dinamizmussal, finomsággal. Egyből az Anna-bál jutott eszembe.
Egyébként szeretnék Balatonfüreden egy erős üzenetű divatprogramot létrehozni, ami nemcsak a saját bemutatómat tartalmazná. Fürednek ugyanis van egy olyan eleganciája, ami nem nyomasztó, sőt kifejezetten vonzó, ezt a kortalan eleganciát szeretném erősíteni.
A lányokról, ceremóniáról, hangsúlyokról
- Az Anna-bál leggyönyörűbb üzenete, hogy immár 191. alkalommal keressük meg a legszebb helyi lányt. Az összes hasonló esemény közül az emeli ki az Anna-bált, hogy nem csupán a szépségről szól, itt a szépség és tartalom harmóniáját keressük. A különböző generációknak mást és mást jelent a bál, ezt úgy összekomponálni, hogy mindenki megtalálja a maga gyönyörűségét, elég nehéz. A bál a 18 éves lányoké, olyan környezetet kell teremteni, hogy ők meg merjék mutatni magukat. A 15 kiválasztott lány mindegyikének meg kell adnunk a lehetőséget, hogy pár percig ők legyenek a főszereplők. A figyelmünket kell odaadnunk és helyzetbe hozni őket.
Nagy lehetőség, hogy a sétálójegyekkel idén bejöhetnek olyanok is a bálba, akik esetleg feszélyezetten éreznék magukat a vacsorán. A színpadképen is változtattunk. Az árkádok három boltívében jelenik meg az új arculati elem. Elé helyezzük a trónt, mert minden ceremóniának van egy vezérmotívuma, az egész este azért van, hogy megtudjuk, ki ül majd a trónra. Ezt a várakozást fokozzuk a díszlettel, a fényekkel.
Ruhákról, vörös szőnyegről
- Nem baj, ha kicsit ügyetlenül mozognak a lányok a báli ruhában, kétszáz éve is így volt. Csak a legkifinomultabb úri házakban volt természetes a fiatal lányok számára a báli ruha viselése. Az alkalmi ruha igenis legyen olyan különleges, hogy a viselője megilletődöttségében kicsit másképp mozog benne. Egy színész is megváltozik a jelmezében. Ilyenkor fontos, hogy a ruha adjon egy új viselkedési formát, fokozza az ünnepet, ez hozzátartozik a bálhoz. Talán ha kevesebb menyasszonyi ruha lenne, nem lenne annyi fűző és abroncs. Bátrabb, színesebb, fiatalosabb, akár rövidebb ruhákat is szívesen látnék, hiszen a divat változásait a báli ruhák is követik. Az első báli ruha is önkifejezés, de egyben egy életre szóló emlék. Ma óriási figyelmet kap a sztárok öltözéke a vörös szőnyegen. Az Anna-bál pedig a diáklányok vörös szőnyege, ők itt a sztárok, ezért kell frissíteni a hagyományt, hogy a saját koruk szerint élhessék át ezt az érzést.
Arról, mi a közös az angol arisztokráciában és a báli közönségben
- Én egy forradalmár vagyok. Azt látom magam előtt, hogy az egész Gyógy téren, sőt még a Blaha utcában is zajlik a bál. Tágítanám a határokat, így az alternatív fiatalok is megtalálhatnák a maguk örömét az eseményben. Lehet, hogy nem palotást kell járni, ami önmagában az operaházi táncosokkal együtt gyönyörű, de nincs kapcsolat a fiatal lányok és a tánc között, el tudnék képzelni helyette egy kortárs palotást. Sok szemszögből meg lehet közelíteni a tradíciót. Például az angol arisztokrácia öltözködése, viselkedése mindannyiunk számára teljesen jól körvonalazható. Mi történt? Az angol arisztokrácia világából az elmúlt 25 évben Vivienne Westwood divattervezőnő vezetésével csináltak egy paródiát. Vannak arisztokraták, akik originális módon öltözködnek továbbra is, viszont az arisztokrácia öltözékéből extra darabok megjelentek a tinédzserek mindennapi ruhatárában is. Ettől mindannyiunké lett a tradíció, ki így, ki úgy használja. Ez a jövője az Anna-bálnak is, megőrizve a ceremónia fényét, mindannyiunk eseményévé kell válnia.
Martinovics Tibor