Az Anna Grand Hotel egy történeti és építészeti ikon. A Balaton szépségével, az ezernyi történetet magába rejtő Gyógy térrel, a pantheonnal, egyáltalán, a miliővel, amiben a nemzet egykori nagyjai is megfordultak, sajátos díszletként járul hozzá a mindenkori bálokhoz.
A Balaton felvidéki Pannontáj festői szépségét, a tó és partjának energiáit nagyon korán felismerték, a savanyúvíz jótékony hatását azonban csak az 1600-as évektől kezdték el felhasználni.
A köszvényre és egyéb „úri” betegségekre kimutatott gyógyító hatása miatt a pannonhalmi főapát itt emeltetett szerény szállást, a Kossuth forrás közvetlen környezetében, az Apáti házat. A gyakran odalátogató főrendek és egyéb vendégek számára az egyre népszerűbb fürdő és ivókúrák idejére emeltette a Főapát a Traktér-házat, mellyel az „Apáti –ház” egy világi toldalékkal bővült. Ebben a házban traktálhatta a vendégeket.
Az épület a reformkor kiemelt vidéki kulturális helyszínévé vált, különösen a híres Anna-bál hagyományteremtő ereje alapozta meg a Gyógy terem és a Kerengő megépítésének lehetőségét. Előzőleg a szemközti Horváth-házban megtartott Anna-bál sikerén felbuzdult hazafiak egy - a rendezvényhez méltó - bálterem megépítésén gondolkodtak, és az épületeket összekötötték a Nagyvendéglővel. E vendéglő teraszán írta Kossuth a báli tudósítását. A báli hagyomány az új, elegáns, reformkori tisztasággal és a klasszicizmus méltóságával megalkotott épületben folytatódott, és a Blaha Lujza utca és a Gyógy tér homlokzatát szegélyező épületek sora izgalmas szögtörésekkel, kis szintkülönbségekkel tűzdelt finom konglomerátummá vált. A kétszintes, galériázott Bálterem, más néven a „Kúrszalon” pedig a fürdőváros zenei és társasági életének gyújtópontja lett.
A 19. és 20. században a Nagyvendéglő illetve a Grand Hotel neves vendégei között volt Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Arany Jánosné, Széll Piroska, Czigler Győző, Krúdy Gyula, Rippl Rónai József, Jászai Mari, Brázay Zoltán.
A 20. század elején az épület esztétikai és műszaki szempontból egyre kevésbé tudta követni a neki szánt feladatok kiszolgálását, méltatlan állapotban élte meg a háborút, az azt követő átépítések pedig végleg elvették egykori rangját. A „Kúrszalon” terét egy vasbeton födémmel kettéosztották, méltatlan toldalék és melléképületek jelentek meg a telken. A SZOT korszak átépítései, bővítései a működés elégséges feltételeit teremtették csak meg, de a hely szelleme eltűnt. Pedig a reformkor helyet és lehetőséget teremtett a gazdaság, tudomány és a művészet szereplőinek nemzetmentő szándékuk kifejezésére, a bálokon, rendezvényeken, a koncerteken a művészet szinte minden ága képviseltette magát. E helyütt a színházművészet, zeneművészet, konyhaművészet és persze az építőművészet egyszerre volt jelen, legalábbis a korabeli beszámolók, metszetek és fotók tanúsága szerint.
A történeti épületcsoport, az Apáti-ház, Traktér-ház, Nagyvendéglő és a Gyógyterem, Kerengő 2007-re, a történeti rész 2008 végére készült el. Folyamatosan épült ki a gondnoki lakás, Gyönyör terasz és a közöttük újonnan épült összekötő folyosó.
A régi-új kövekből gyúrt épületegyüttes 2009 augusztusa óta teljes kapacitással üzemel, a szálloda szolgáltatásai mellett konferenciák, koncertek és színházi előadások helyszíne. Az épületben és környezetében új reformkor kezdődött.