Kétszer készült fel az Anna-bálra, - az egyik a járvány miatt az utolsó pillanatban elmaradt, a másikon pedig minden idők legtöbb elsőbálozójával együtt szerepelt. Abban reménykedett, hogy beválasztják a legszebb 15 lány közé, aztán ő lett a 196. Anna-bál szépe. A húszéves, balatonfüredi Horváth Eszter idén érettségizik.
Esze ágában sincs modellkedni, vagy a szépségiparban elhelyezkedni, ahogy az általában lenni szokott. Az ELTE nemzetközi gazdálkodás szakára jelentkezett és az írásbeli vizsgák alapján jó eséllyel el is kezdheti majd a tanulmányait Budapesten.
- Készültem a bálra, de nem akartam görcsösen, nem volt bennem semmi elvárás. Gondosan kiválasztottam az ezüst-szürke ruhámat, eldöntöttem, hogy semmiképp nem leszek fehérben. Nem akartam egész este feszengeni, úgy nincs értelme elmenni, így igyekeztem minél természetesebben jelen lenni. Örömmel mentem. Örültem, hogy felvehetem az abroncsos ruhát, hogy a párommal sétálgathatunk a vendégek között, mosolyogtam egész este. Egyáltalán, örültem, hogy van bál, hiszen egy évvel előtte, 18 évesen végicsináltam a báli készülődést, aztán a járvány miatt az utolsó pillanatban úgy alakult, hogy elmaradt a bál. Nagyon elkeseredtem, azt hittem végleg lemaradtam, de szerencsére a város a következő évben újra meghívott a bálba. Akkor meg azon kellett izgulni, hogy túl sokan leszünk lányok, így is volt, úgy tudom soha ennyi elsőbálozó nem volt egyszerre az Anna-bálon.
- Lehet előzetes elvárások nélkül bálba menni? A bálozó lányok mégiscsak azt szeretnék, ha felfigyelnének rájuk, nem?
- Előzetesen arra gondoltam, hogy jó lenne a legszebb 15 lány közé bekerülni, amikor ez megtörtént, akkor persze már mást gondol az ember. Érezhető a bálon a lányok közötti rivalizálás. Nézegettem én is a lányokat, voltak köztük igazán szépek, úgy gondoltam nem nyerhetek, de talán udvarhölgy lehetek. Így aztán, amikor elhangzott az első és a második udvarhölgy neve, nagyon csalódott voltam. Amikor kimondták a szívszámomat, hogy 22-es, az nagy boldogság volt.
- Megváltoztatott benned, körülötted valamit, hogy a bál szépének választottak?
- Nem egyszerű erre válaszolni. Rendkívül boldognak éreztem magam akkor ott a bálon. Szüleim sírtak örömükben, barátom mérhetetlenül büszke volt rám, jó érzés volt nagyon, hajnalig maradtunk, ünnepeltünk. Később aztán elolvastam a közösségi médiában a kommenteket, azt nem kellett volna, némelyik bejegyzés nagyon bántott. A Lóczy gimnáziumban is kaptam pár nem túl kedves megjegyzést, néhány barátom is furcsán reagált. De nem bántam meg semmit, újra elmennék a bálba, egyszeri, megismételhetetlen élmény volt. Most egy év elteltével úgy gondolom, összességében megerősített abban, hogy vállaljam amilyen vagyok.
- Milyen vagy? Milyen lánynak tartod magad?
- Nyitott, mosolygós, talpraesett, közvetlen vagyok, aki, kiáll magáért, ha kell. Szeretek beszélni, emberekkel ismerkedni, cserfes vagyok. A bál és a velejáró tapasztalatok abban erősítettek meg, hogy vállaljam önmagam, legyek olyan, amilyen vagyok, ne akarjak másoknak megfelelni.
- Évről évre mindig van egy-egy szentencia az elsőbálozók számára. Válasszanak különleges, a fehértől eltérő ruhát, sétáljanak sokat a kertben, legyenek szemérmesek, vagy épp fordítva: hívják fel magukra valahogy a figyelmet. Te mit tanácsolnál az elsőbálozó lányoknak?
- Legyenek természetesek, kedvesek, mosolyogjanak sokat. Ne legyenek félszegek, szégyenlősök, örüljenek neki, hogy a bálon vannak. Ennyi elég ahhoz, hogy egy lányt észrevegyenek és elég ahhoz is, hogy jól érezze magát. A kisugárzás a legfontosabb, az pedig akkor jó, ha az ember nem feszeng, önazonos. Én megtettem, hogy párszor körbesétáltam a párommal, hogy lássanak, több asztalnál kedvesen meg is szólítottak. Lehet ez is közrejátszott abban, hogy bekerültem a 15 kiválasztott lány közé. A bálon igenis meg kell mutatni magunkat, másképp csak csalódás jöhet.
- A bál szépeként idén hivatalosan veszel részt az eseményen. A ceremónia szerint engedélyt kell adnod a bál megnyitására. Készülsz már?
- Már megvan a ruhám, egyszínű, lazább ruha lesz, most megengedhetem magamnak, hogy ne nagyabroncsosban legyek. Ezúttal is a párommal leszek a bálon. Van bennem izgalom, hiszen szerepelnem kell, de azért megyek, hogy jól érezzem magam. A nyitótánc izgalmas lesz, bár 12 évig jazz baletteztem, nemrég keringőztem a szalagavatómon, szóval nincs bennem feszültség, csak amolyan jóleső várakozás.
mt